| |
Érintés, simogatás, ölelés,
amiből a legtöbb lehetne a világon, s mégis egyre kevesebb van
jelen a mindennapi életünkben. Az emberek szép lassan, szinte
észrevétlenül eltávolodnak egymástól. Ezzel a mandalával nincs
más szándékom, mint felhívni a figyelmet a sokak által
elfelejtett, mellőzött érzésre, mozdulatra, az ölelésre.
Sok fajta ölelés van: Kedves, gyengéd, ragaszkodó, szoros,
fojtó, fullasztó, halálos, bársonyos, érintő, drága,
elmulasztott, utolsó, kétségbeesett, vad, szenvedélyes,
kalandos, anyai, gyermeki, ártatlan, bizonytalan, erőszakos stb.
A különböző kultúrák is másképp állnak hozzá, és értelmezik az
ölelést. A leggazdagabb irodalommal, és tapasztalattal az ó-ind
népek rendelkeznek. A Káma Szútra az ölelésnek nyolc fajtáját
különbözteti meg, két négyes csoportra osztva. Az első
csoportba, amely „a férfit s a nőt egyesítő kölcsönös vágy
jele”, az érintkező ölelés, az érintő ölelés, a dörzsölő ölelés
és a szorító ölelés tartozik. A második csoportba tartoznak a
találkozáskor történő ölelések, mint a fára kúszás, a szezám- és
rizsszemek keveredése, valamint a tej és a víz vegyülése.
Franyó Zoltán: HINDU EROTIKA könyvében 12 féle ölelést említ, és
felhívja mindenki figyelmét, hogy „egy különös nép különös
kultuszát akarja megértetni az európai olvasóval, azt a nekünk
kétségtelenül idegen világot, melyben a legrafináltabb testi
szerelem leplezetlen kultusza nem erkölcstelenség, hanem majdnem
olyan szent vallásos megnyilatkozás, mint Buddha imádata.”
A Buddhista tantrizmusban az ölelés célja az extatikus egyesülés
az Egy Szellemmel.
Csaknem minden vallási felfogással szemben a tantrizmus az
emberben működő leghatalmasabb erő, a nemi (teremtő) energia
megértésére, és annak átszellemítésére törekszik.
A keresztény kultúránkban is fontos szerepe van az ölelésnek. Ha
nagyobb öröm vagy bánat ér valakit olyan természetes, hogy
osztozunk örömében és fájdalmában, és megöleljük. Az öleléssel
közelebb kerülünk egymáshoz, nagyon sok mindent elárul a testünk
egy ölelésnél, talán ezért nem szeretnek ma ölelkezni az emberek
egymással. A közelség, a szívek találkozása, pedig egy
csodálatos érzés, megindítja a szeretet gyógyító energiáit. Egy
őszinte ölelés nem csak feltölt bennünket a szeretet
energiáival, hanem egy picit meg is öl bennünket, az
egyesülésben az Én egy pillanatra megsemmisül, és a két ember, a
világgal együtt egységbe olvad. Ezért hasonlít az ölel és az öl
szavunk annyira egymásra.
„Az egymást szívből átölelő férfi és nő legyőzhetetlen.
Maharani Anand érdekes felfogása szerint férfi és nő egy mágnes
két pólusa. A mágnes annál erősebb, minél eltérőbb a két pólus.
Ha megvan az erő, a pólusoknak nincs más tennivalójuk, mint a
működés. Hasonlóképpen a férfinak és a nőnek sem kell mást
tennie, mint önmagának lenni és egymást szívből átölelni, hogy
felépítsék az életenergia mágneses mezőjét. Ahhoz, hogy a
folyamat működjön, még hinnünk sem kell benne. Csak csinálnunk
kell.
Nemcsak a közelséget nem tanultuk meg, hanem elveszítettünk
valami sokkal mélyebbet, azt, amit ősbizalomnak nevezünk. A
szívátölelés abban segít, hogy szisztematikusan és
bizonytalanságok nélkül szokjunk hozzá újra a kedves
közelséghez. Az egyszerű módszer valóságos orvosság gyanánt
segít megtalálnunk az egészségünket. Gyakoroljuk a rendszeres
ölelkezést egy fél éven át, és meglátjuk, mennyire felfrissül és
megelevenedik a kapcsolatunk!
Aki már kipróbálta, örömmel állapíthatja meg, hogy egymás
rendszeres átölelése szorosabbá és szívbélibbé tette a
kapcsolatot, a partnerek között valóságos „szívbéli kötés"
alakult ki. Valamikor a házastársak úgy beszéltek egymásról: „a
jobbik felem". Erre tanít a szívátölelés: az én legyőzésére, a
„mi" érzésre mondott igenre.” Természetgyógyász magazin
1997/12
Az őszinte ölelésnél az aurák egybeolvadnak, a csakrák
összekapcsolódnak, és a két energiarendszer rezonanciába kerül.
Csodálatos érzés! Ez a shiatsu masszázs lényege is, ahol a
shiatsuban résztvevők között létrejön egy élő összerezgés, amely
erőteljesen beindítja a gyógyító energiákat.
A fenti mandala minta azt hiszem elég egyértelmű. Festés közben
figyeljétek meg, milyen érzések jönnek elő, a középső rész után
már a formák elvesztik jelentőségüket, és a színek vállnak
fontossá. Az ölelés, az eggyé válás, már a magasabb rezgések, a
fény és a színek birodalma.
Kedves olvasó, köszönöm szépen, hogy velem tartottál,
szeretettel ölellek, és jó mandalázást kívánok!
Kiss Gábor
|
|
