Andrea nagyon kedves, középkorú, értelmiségi nő, akinek három felnőtt gyermeke van. Ennek ellenére megőrizte fiatalos megjelenését, és a világra való gyermeki nyitottságát. Rendezett körülmények között él, lehetősége van olyan dolgokat tanulni, amik érdeklik, és olyan helyeket felfedezni a világban, ahova mindig is el szeretett volna jutni. Érdeklik az ezoterikus tudományok, lelkesen kutatja az emberi lélek titkait. Ennek a mandalának az elkészítéséhez is nagy kedvvel kezdett neki.

A mandalát a hagyományoknak megfelelően középről kezdjük el festeni, belülről haladunk kifelé. Mivel a középpont mindig a kiindulópont, mindennek az eredője, a kezdete. A középpont az a forrás, ahonnan a belső erő, a titkos tudás felfakad. Andrea mandalájában középről egy csodaszép sokszirmú virág kezd el kibontakozni. Erőteljességét a Nap sárga színe és a tűz pirosa jeleníti meg számunkra. A legtöbb mandalának, amit készítünk, a legbelső része a legcsodálatosabb. Ez mutatja az emberben levő ősi, isteni magot, ahonnan az élet ered.

Ennek a belső Napnak és tűznek a fénye és melege azonban nem jut el a mandala külső részeire, nem hatja át az egész képet. Andrea azt mondta, hogy nem volt ideje kidolgozni a tűzvirágot, ezért hagyta így. Először elképzelt egy csodaszép nagy virágot, aztán úgy érezte, hogy nem tudja megcsinálni, mert egyrészt le van maradva a többiekhez képest, másrészt a festés közben már túl bonyolultnak találta, amit elképzelt. Tökéleteset akart készíteni, de aztán a papíron nagy üres helyeket hagyott.

Vannak olyan típusú emberek, akik mindig tökéletességre törekszenek, magas mércét állítanak maguk elé. Ezzel a hozzáállással pedig sokszor falba ütközünk, mivel egyrészt a tökéletesség nem elérhető, másrészt az általunk sokszor megcélzott eredmény vagy teljesítmény megvalósulása után egy idő elteltével csak üresség marad bennünk, ami megkérdőjelezi céljaink fontosságát. A környezetünket pedig elég gyakran nem is érdekli, hogy mit hoztunk létre.

A tökéletességre való törekevést Andrea mandalájában a kép szélére festett aranyszínű égitestek is jelzik. Az arany az istenit, az ember felettit jelképezi. A mandala felső része a három Napnak ad helyet. A három Félhold pedig legalul helyezkedik el. A hármas szám szintén Istenre utal. A Nap az értelmet, a bölcsességet, a kiáradó férfias energiát, a Hold pedig az érzelmeket, a befogadó nőies energiát jelképezi. Andreában mindezek megvannak, de tudatosan inkább csak a Nap energiájával él.

Az ember feletti tökéletességre való törekvés helyett azonban sokkal jobban járunk, ha a teljességet célozzuk meg. A teljességet pedig az önmagunk jó és rossz oldalának az őszinte megismerésével és elfogadásával érhetjük el. A teljességet és ezzel együtt a maradandó boldogságot csakis önmagunkban találhatjuk meg. Tehát ahelyett hogy egy bármi okból belénk vésődött eszményképnek akarnánk kényszeresen megfelelni, jó, ha megállunk, és átgondoljuk, mit is szeretnénk igazából. Tökéletesek akarunk-e lenni vagy pedig teljesek? Szembe akarunk-e nézni önmagunkkal, el tudjuk-e fogadni tökéletlenségünket, szeretettel tudunk-e nézni így is önmagunkra? Ha a válaszunk igen, megtettük az első nagy lépést életünk kiteljesedése felé.