"...A legtöbb dolog, amiben a nő és a férfi különböznek, csak viszonylagos. A különbségeket éppen hogy meg kellene becsülni, fenn kellene tartani, mert ezek teszik vonzóvá egymás számára a két nemet. Nem egymás elítélésére kellene használni őket. Én azt szeretném, ha a két nem egy szerves egységgé válna, megtartva közben önnön szabadságukat, mert a szeretet nem megköt, hanem szabaddá tesz. És akkor egy szebb világot hozhatnánk létre. Az emberiség egyik fele most meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy ebben közreműködhessen, pedig ez a fél, a nő, nagyszerű adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy szebb világ jöhessen létre. Az ő közreműködésével egy gyönyörű paradicsom lehetne a világ..” OSHO

A különböző ezoterikus tanfolyamokon, előadásokon az a tapasztalat, hogy a nők többségben vannak, sőt van olyan is, hogy csak nők alkotják a hallgatóságot. Ezért is gondoltam arra, hogy ideje egy mintát csak kifejezetten a nőknek készíteni, nem másról, mint a nőiességről.
Két éve foglalkozom mandalákkal. Sokan megcsodálják műveimet, sokan kérdezik mi is az a mandala, de ami a legtöbbszöri reakció: én nekem nincs időm rajzolni, én nem tudok ilyet festeni, tudod a háztartás, meg a gyerekek stb.
Mindenki tud mandalát festeni, akarat kérdése. Természetesen idő is kell hozzá, de arra van időnk, amire szánunk is időt. Kedves hölgyeim szánjunk magunkra, a lelkünkre is egy kis időt! Ha mást nem, legalább egy minta kifestés erejéig!

A taoista vallás jin-jang szimbóluma szerint a nő a jin. A jin szimbolizálja a lelket, a nedvességet, a hideget, az éjszakát, a Holdat, a sötétséget, a földet. A nő analógiája a Hold. Havonta többször változik, a Hold fényét csak akkor látjuk, ha a Nap megvilágítja. A Hold energia a nő jellemzője: megejtő, gyámolításra ösztönző, titokzatos. Fő tulajdonságai a szeretet, az elfogadás és az érzelem. A nő az otthon megteremtője, az otthon szépsége is a nőtől függ. A nő szül gyermeket, lányt is, fiút is, és nemcsak étellel táplálja őket, hanem szeretetével is. Ezért nagyon fontos, hogy a nő miként éli meg nőiségét, mit ad át ezzel a következő generációnak.
Napjainkban érződik, hogy a női szerepek változnak, átalakulnak a családok, házasságok felbomlanak, a gyereknevelés sem divat. Ugyanakkor a szingli karrierista életforma sem igazán a megfelelő mindenki számára. Jung szerint mindenkinek van egy férfias (animus) és egy nőies (anima) oldala. Sok nő egyedül neveli gyermekeit, tartja el a családot, ilyenkor a férfias oldaluk kerül előtérbe. A csonkacsaládban nevelkedő kislány már egy másfajta anyamintát kap, egy férfiasabb, rámenősebb, erőszakosabb női képet lát maga előtt, amit majd a későbbiekben magával visz. A szépség és a bájosság kellene, hogy a nőt jellemezze.

De mitől is szép egy nő?

„A nőt a lelkesedés avatja széppé,
De a kozmetikumokat sokkal egyszerűbb megvásárolni”
(Yves Saint Laurent)

Valóban, milyen jó, ha lelkes egy nő, egyből másképp néz ki, belülről sugárzik. Hogy miért lehet lelkes egy nő? Lehet az a karrier, egy szerelem, a család, egy eszme is, a lényeg az élet szeretete. Az élet szeretete teszi széppé az embert, nem csak a nőt. A lélek kisugárzása áthatol a legsűrűbb anyagon is, a testen is. Ha a lélekszikrák (a lélekszikrákról 2006. évi szept-nov. mandalamintáknál olvashatsz) élhetnek, és beteljesíthetik azt, amit eddig nem sikerült, akkor az széppé teszik az embert, vonzóvá, érdekessé, titokzatossá, egy mélyebb összefüggésben az ember ellenállhatatlanabb lesz, erői megsokszorozódnak, lehetőségei megnőnek. De mindenképpen az önismeret az, ami elvihet bennünket azokhoz a felismerésekhez, amelyek segítségével életünk forrásaiból ihatunk egyszer.

Saját példámmal folytatnám. 36 évesen ott tartottam, hogy a munkám nem elégített ki, a magánéletemben sem voltam boldog, két szép gyermekkel, és szerető férjjel sem. Tulajdonképpen nem tudtam azt sem megmagyarázni, hogy mi az, ami hiányzik az életemből.
De tettem a dolgomat, mint háziasszony, szerető feleség és dolgozó nő a belénk nevelődött női szerepeknek megfelelően, a külső elvárásoknak megfelelve. Egy betegség mutatott új irányt nekem, és ébresztett rá arra, hogy a lelkemet kalodába zártam, amellyel meghalt a lelkesedésem az élet és ezzel minden iránt.
Sok mindent lehet olvasni a nők életközépi válságáról. Mohás Lívia (író, bölcsész-pszichológus, ismeretterjesztő pszichológiai szakíró) egyik előadásából emelek ki egy fontos dolgot.

”Az androgyn jelenség – a nemi kettősség felismerése – nem új az emberiség kultúrájában, mélyen benne van kultúrtörténetében. A teljességet és a magasabb egységet képviselő ősi istenségek mindkét nem jellemzőivel rendelkeznek – többnyire nem /vagy nem csak/ fizikai-illetve anatómiai szinten, hanem lélektani értelemben. Az ősi törzsek sámánjai, a brahmanizmus, az ősi kínai tao, az egyiptomi istenségek, a gnosztikusok, a zsidó-keresztény tanítások mind ismerik, ismerték az androgynitást, és noha időben is, térben is egymástól távol vannak az említett kultúrák, az andogynitás terén abban megegyeznek, hogy nem elsődlegesen a szexualitás az, ami itt lényeges és fontos.
Hanem: a törekvés az egységre, a teljességre, a lelki szétdaraboltság gyógyulása, kísérlet a nagyobb formátumú én-azonosságra, a kiteljesedő identitásra, amelyben már nem elsődleges, hogy nő, férfi, gyermek, öreg, hanem mindezt magába foglalja, egyesíti és megéli. Az androgynitás fölötte van a szexnek, új kritérium – akár férfiról, akár nőről van szó – a cél mindkettőjük számára a Kozmikus Ember megtestesülése, inkarnációja. Mint az ősi istenek, akikre mintha nem vonatkozna a megosztottság fájdalma, inkább egységesítik magukban a különféle princípiumokat, így az u.n. férfias és nőies princípiumokat is. A legtöbb ősi vallási rendszerben a legfelsőbb entitást az androgyn jelképezi.

Fiatalabb korban a női lét fontos eleme volt, talán a legfontosabb: a gyerek, a reprodukció, a biológiai kreativitás. A menopausaval a biológiai termékenység megszűnik. A nők egy része ijedt szomorúsággal fogadja és veszteségként éli meg ezt a természetes folyamatot. Nagyon kevéssé vannak tudatában annak, hogy ezzel a természetes veszteséggel együtt megnyerhetnek valami mást, és újat. Ilyenkor a lélektani térbe – és a nő pszichikumába – beléphetnek olyan vezérelvek, amelyek korábban alig voltak jelen a nő életében. Megerősödik saját animusza
A menopausával kínlódó nők nálunk még kevésbé értik saját pszichéjük bonyolult természetét, azt a lehetőséget, ami mostantól nem biológiai, hanem egyéb régiók fejlődése felé terelik őket. Mert úgy is felfogható ez az életszakasz, mint kitüntetett időpontok sorozata, ilyenkor eljött a második felnőtt kor, az egyéniség beérésének ideje.”
(Az előadás teljes szövege a www.web.t-online.hu/mohaslivia/page41.html található.)
 

Nagyon sok lehetőség van ma már, amely közelebb vihet minket a nőiség kérdésének összetettségével (nőiskola, kineziológia, hastánc stb.). A fenti mandalaminta is ehhez nyújt segítséget, melynek kifestése nem kerül pénzbe, és több napra sem von el házi teendőidtől. Magamról tudom, hogy nagyon nehéz a „hagyományos” felfogás által elfogadott női szerepkört és alkotói munkát – jelen esetben a mandalafestést – összeegyeztetni. De tegyünk rá egy kísérletet, vonuljunk egy kicsit félre, gyújtsunk meg egy gyertyát, halk zenét is bekapcsolhatunk. Festés közben, pedig figyeljünk a bennünk mocorgó érzésekre.
A mandala segítségével lemerülhetsz a tudattalan mélységeiben, hogy onnan újra előhívd azokat a mélyen rejlő csodákat, mely a nőiességet érintő szerepköröket befolyásolja. A középpontban lévő női arcot festve saját lelkünk szépségét is megtalálhatjuk, a haj hullámain keresztül felfedezzük önmagunkban a bájos kecsességet, a lágyságot, a hajlékonyságot. A szivárvány esőcseppjei a termékenységet hozzák, amelyekből gyönyörű virágok születnek.

Ha netán valaki kételkedik, hogy ő nem ilyen szép, mint a mandala középpontjában lévő női arc, annak befejezésül álljanak itt Osho szavai:

„…És ne feledd, idővel minden meghal. A felszín hamar megszokott és unalmas lesz - de a középpont mindig új marad. A felszín nem maradhat új, mert megöregszik, beporosodik, megrepedezik. De a középpont mindig új és fiatal. A lelked... az se gyerek, se fiatal, se öreg... A lelked mindörökké üde és friss. A léleknek nincs kora. Tégy egy kísérletet. Lehetsz fiatal, lehetsz öreg... csukd be a szemed és indulj felfedezőútra. Próbáld érezni a lelked életkorát... felbecsülni a korát... öreg az? vagy fiatal? Érezni fogod, hogy egyik sem - a lélek mindig új.
Nem öregszik. Miért? Mert a léleknek nincs kora. Az nem tartozik az időhöz.
A lélek, a középpont azonban mindig fiatal. És ha megtaláltad a kapcsolatot a középponttal, akkor a szerelem minden pillanatban egy új felfedezést tartogat számodra. Akkor a mézesheteknek soha nincs vége. Ha a mézesheteknek vége szakad, akkor az nem is volt szerelem - csak ismeretség” (részlet Osho: Nők könyvéből)