| |
Ahogy járom a várost az ünnepek előtt, kíváncsian nézem az egyre több
díszkivilágítást, és elszomorodom. Tetszik a szememnek, de a lelkem fáj.
Elszomorodom, mert felelőtlenül szórjuk az energiát szerteszét, mintha
megtaláltuk volna az energia korlátlan forrását. Az űrből is lehet már látni
ezt a pazarlást. Amíg gyermekek éheznek, és fáznak, nagy pazarlásnak tartom
ezt a fényűzést. Szomorú vagyok, mert minél nagyobb kint a fényesség, annál
nagyobb bent a sötétség. Egy szál gyertya fényében csillog a legszebben a
gyermekek szeme, és öltözik leggyönyörűbb díszébe a lélek. Az emberek egyre
gyakrabban, Karácsony előtt nem a lelküket, hanem a környezetüket öltöztetik
díszbe. A mesterséges fények vásárolni csalogatnak, ahogy a bogarak is
berepülnek a lámpa fényének bűvkörébe, úgy szédítenek meg bennünket is ezek
az élettelen fények.
A fény csapdája ez! Virtuális világot kínálnak, ahol mindenki megtalálhatja
számítását, és biztonságban érezheti magát. Mi az, amiért elfogadjuk ezt a
hamisságot? Amitől félünk, rettegünk, és szeretnénk kizárni a létezésünkből,
vegyük észre, hogy szerves része az életünknek. Az életet nem lehet
megkerülni. A virtuális világ sem emelhet bennünket az élet fölé, és
változtathatja meg sorsunkat. Az ünnepek viszont régóta olyan pillanatok az
életünkben, amikor felül emelkedhetünk a dualitás, az ellentétek világán, és
azt egységében érzékelhetjük.
Ünnepkor az egész világon átáramlik a szent öröm rezgése, és átjár
bennünket. Ez nem rajtunk kívülálló dolog, hanem bennünk van. Mondhatnám úgy
is, hogy a közös, a kollektív tudatalatti ilyenkor fénytől, és örömtől
vibrál. Mindenkiben jelen van, és átélhetjük ezt a csodát, ha nem zárjuk
magunktól el. Az utunkat egyedül járjuk, de a boldogság az egységben van,
amikor tudjuk, érezzük a teljességet, és együtt lélegzünk vele, mikor a
végtelen bennünk is valósággá válik. Mindenki kiszállhat ilyenkor a száguldó
sorsának vonatából, és megállíthatja az időt. Szent pillanat ez, olyan,
mint, amikor a Megváltó megszületett, s beteljesült a megváltás álma. Jézus
értünk született, s a mai pillanatig is itt van velünk, s amikor róla
beszélünk, és sokadszorra megnézzük a róla készült filmeket, nem teszünk
mást, mint önkéntelenül erre, a lelkünk mélyéből fakadó felszabadító
örömérzésre hangolódunk.
Karácsony szent estéjén milliók rezegnek együtt a spontán felszakadó
örömtől. Nem csoda, ha ilyenkor sokkal kevesebb az erőszak, a veszekedés, és
a halál, mert az életbe kapunk beavatást, az élet ünnepe ez, az élet
szeretete jár át, s valósággá válik az, hogy bárhogyan is élünk,
szegénységben, gazdagságban, egészségben, betegségben, egyedül, vagy
társakkal, mindenképpen érdemes élni. Ezért fontos az ünnep, mert erőt
gyűjthetünk életünk emberi folytatásához.
Én mandalákkal, és versekkel öltöztetem díszbe lelkemet, és Szent este
jelenlétemmel ajándékozom meg a szeretteimet.
Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzent:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken a harangjáték
szél, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Dsida Jenő
Mandaláim a belső fény, és az öröm kiáradásai, s remélem sikerült egy kicsit
hozzájárulnom szép Lelketek ünnepi díszbe borulásához.
Ezúton kívánok Nektek nagyon Boldog és Szent Karácsonyt
Acsai Ferenccel, jó barátommal együtt.
Kiss Gábor
| |
