| |
A mandala elemzése:
A fenti mandalát egy roma
származású, értelmiségi nőtől kaptuk. Első pillantásra lehet látni, hogy ez
a mandala teljesen más, mint az eddigiek. Nagyon hasonlít a természet közeli
népek mandaláihoz, akikről tudjuk, hogy nemcsak a természethez, hanem a
tudatalattijukhoz is közel álltak. Egyszerű emberek voltak, nem építgették,
és bonyolították egójukat úgy, és olyan mértékben, ahogy a mai modern
nyugati ember, boldogabbak voltak, és teljes életet éltek.
Sokban hasonlít a 2004 augusztusi mandalához, érdemes elolvasni, mert az ott
leírtakat nem írtam ide le:
>>> 2004 augusztus havi mandala
Marcsi nagyon egyszerű középponttal kezdte a mandaláját, amiben megtaláljuk
azt a három színt (fekete, piros, és sárga), amik az egész mandaláját
uralják. Ez a három szín, és az egyszerű alakzatok, egyszerűvé, lényegre
törővé, erőteljessé, impulzívvá teszik a mandalát. Akiknek megmutattam,
közülük sokan ijesztőnek, félelmetesnek találták. Nem is csodálom, hogy az
agyonkontrollált, szorongó, aggódó, törékeny lelki világú emberek
félelmetesnek találják ezt a szabad, dinamikus, öntörvényű mandalát.
A tudatalatti területe a kör széléig kinyúló hegyes háromszögekkel határolt
terület. Ennek a színe se ilyen, se olyan szín, egy kicsit megfoghatatlan,
olyan, mint a tudatalatti. A benne kígyózó fekete és piros vonalak a
tudatalattiból feltörő nyughatatlan, impulzív energiák, amelyek látjuk, hogy
sok helyen a személyiség területére is betörnek. Ezért a személyiség
területe nem egységes, fel van töredezve sárga, piros, és fekete
területekre. Ezek azt jelentik, hogy a Marcsi személyisége sem egységes, jól
megfogható, kiismerhető. Ebből eredhet, hogy az emberek nem tudják annyira
kiszámítani Marcsi reakcióit különböző élethelyzetekben, de ugyanez előny is
lehet, hiszen különböző helyzetekben eltérő válaszokat képes adni, s ez
által sokkal rugalmasabb, és jobb lesz a problémamegoldó képessége.
Eszembe jutott a gyerekkorom, mikor nagy eső után mentünk haza az iskolából,
nagy előszeretettel gázoltunk bele a nagy pocsolyákba, ahelyett, hogy
óvatosan kikerültük volna. Nem foglalkoztunk azzal, hogy sáros, és vizes
lesz a lábunk, hogy utána fázhatunk, s esetleg meg is betegszünk emiatt. Nem
érdekeltek minket ezek a dolgok, a pocsolya izgatta a fantáziánkat, csak a
most létezett (a múlt, a régi tapasztalatok nem akadályoztak, a jövőtől sem
tartottunk, hogy otthon kikapunk érte), és élvezettel gázoltunk a legmélyebb
részeibe is, és élveztük, ahogy megtöri a lábunk által keltett hullámok az
égbolt tükröződését, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb képek keletkeztek az
interferenciákban, s játszottunk mindenről megfeledkezve. Az igazi boldogság
percei voltak ezek. Aztán felébredtünk, elkezdett fázni a lábunk, és otthon
bizony nem kellemes percek vártak ránk, el kellett számolnunk a vizes
cipőinkkel. Ha megkérdeznék tőlem, hogy megérte, most is azt mondanám, hogy
igen! Megérte!
Ezt azért meséltem el, mert Marcsi pontosan így élhet a mandalájából ítélve.
Sokszor minden gondolkodás nélkül belemegy az élet különböző játékaiba, mint
a gyerekek a pocsolyákba, mert izgatja a fantáziáját, és szeretné
megtapasztalni, még akkor is, ha utána tudja, hogy felelőségre vonás lesz
belőle vagy rosszul jár. Amit az élet elé sodor, felkínál, azt jó szívvel
kipróbálja, nem fél a következményektől, nem néz hátra, hogy mit hagyott
ott, és nem néz előre, hogy mi várja, a most érdekli, a jelen pillanat. S
nem lehet lebeszélni a veszélyes, értelmetlen, felesleges dolgokról,
meggyőzni Őt, neki meg kell tapasztalnia azt. Ezért bizony nem lehet vele
egyszerű az élet, öntörvényű, megszelídíthetetlen, ez a tudatalatti nagy
mértékű kiáramlása miatt van. De egyenes, nyílt, és őszinte, amit sokszor
nem vesznek jó néven az emberek, mert olyanokkal is szembesíti őket, amikről
ők nem szívesen beszélnek. És ragyogó, érdekes, kreatív, impulzív,
segítőkész, önfeláldozó, szórakoztató barát, munkatárs, feleség, anya lehet,
ha el tudják fogadni Őt olyannak, amilyen.
A tudattalannal való jó kapcsolata, a belső erő mindennapos használata miatt
soha nem fogja elveszettnek érezni magát, és képes lesz bármilyen nehéz,
tragikus élethelyzetből kimászni egyedül is. Nem fél a haláltól, a fizikai
fájdalmaktól, persze ezt nem lehet egy emberre sem mondani, de benne ott
van, hogy nem tart tőle, nem tarthatja sakkban, szembe mer nézni vele, nem
befolyásolják a döntéseit. Egyfajta ősbizalom van benne.
Marcsinak így kívülről nézve nem lehet egyszerű az élete, hiszen látjuk a
nagy fekete, piros, sárga különálló területeket, amik azt sugallják, hogy
kiegyensúlyozatlan, erős ellentétek feszítik Őt belülről. Érzelmei
dinamikusan, impulzívan változhatnak, az egyik percről a másikra a
vidámságból a szomorúságba csaphat át. Az egyik percben biztos magában, a
másikban már bizonytalan. Egyszer fent, s egyszer lent.
Az ilyen ember nagyon tud élni, nagyokat enni, inni, és nem veti meg az
egyéb testi örömeket sem, de aztán jön a dőzsölés utáni koplalás. A ruhatára
is gondolom, tele van piros és vörös, és fekete ruhákkal. Gondolom, hogy a
férfiakat is könnyen lángra gyújtja, és a legmélyebb ösztöneiket is a
felszínre tudja hozni.
Hiányoznak a színek a mandalából, eléggé egyféleképpen éli meg az életét
Marcsi, folyton magas fordulatszámon pörgeti önmagát, és gyorsan feléli
energiáit.
A sárga színről eddig nem beszéltem, ez a szín a tudatosság színe, ez
jelenti azt, hogy van egy erő a tudatalatti fölött, amellyel képes
korlátozni, és irányítani a tudattalan energiáit, amely képessé teszi arra,
hogy alkalmazkodni tudjon csodabogár lelkével a többi emberhez.
Marcsi alapvetően spirituális beállítottságú, ösztönös, spontán,
kiismerhetetlen, és örökösen megújuló. Jó médium, jó megérzései vannak, és a
vérében van a jóslás, és a mágia. A fény mellett ott van az árnyéka is, és
nincs lenyomva a tudatalattiba, mint a kiművelt európai embereknél, és a sok
sárga azt jelenti, hogy elég erős a tudatos része, az esze, a szíve, és az
akarata, hogy mindezt kordában, és a megfelelő mederben tudja tartani.
A mandalában megfigyelhető egy irány, ami a bal alsó sarokból a felső jobb
sarokba tart. Alul egy fél kör a jelenlegi bizonytalan zavaros
tudatalattival, és fent egy kontrollált téglalap alakú tiszta piros alakzat,
s az egészet a sárga terelgeti felfelé. Ez az élete Marcsinak a
tudatosodásról szól, arról, hogy hogyan lehet a tudatalatti erőit tudatosan
felhasználva teljes életet élni. Arról hogy, hogyan tudja erejét, és
tehetségét önmaga, és a közjavára fordítani, ahelyett, hogy minden cél
nélkül, meggondolatlanul, értelmetlenül szétszórja a világban.
Ehhez kívánok Marcsinak sok sikert!
| |
