A Német Shiatsu Szövetség a következőképpen határozza meg a shiatsut:

„ A shiatsu holisztikus kezelési metódus. Hagyományos távol-keleti gyógymódokból ered. Ezek elképzelése szerint betegség és egészség az áramló, illetve stagnáló energia kifejeződése. Az energiapályák mentén enyhe, mélyreható nyomással – speciális, a shiatsura jellemző kezelési móddal – a shiatsu élénkíti az energiaáramlást, és ez által testi-lelki harmóniát teremt. A shiatsu erősíti a szervezet öngyógyító mechanizmusait és támogatja a belső megerősödés folyamatát.”


A shiatsu egy, a XX. században, Japánban kifejlesztett terápiás eljárás. Hivatalos gyógymódként való elismerése Tokujiro Namikoshi nevéhez fűződik. Namikoshi nem a tradíciók megőrzését, hanem a Nyugat és Kelet tudásának egyesítését tekintette céljának.
A nyugati hagyományos orvoslás a betegségre koncentrál, annak lefolyásával, és tüneteivel foglalkozik, és a kezeléseket általános normák alapján végzik, aminek a megbetegedett személynek alig van köze. A betegségek diagnosztizálásához, és gyógyításához a részletes anatómiai, és biokémiai ismereteit használja fel.
A hagyományos távol-keleti gyógyászatot inkább az egészség, és annak támogatása érdekli. Az egészség szerintük az a testi, szellemi, lelki állapot, amelyet az ember életenergiáinak kiegyensúlyozott áramlása, és a környezettel való harmónia jellemez. Betegség esetén eltolódott egyensúlyi állapotról beszélnek, és az egyensúly helyreállítása a cél. A holisztikus szemlélet és az egyénre szabott diagnosztika miatt nem ismernek két egyforma beteget, még ha mindkettő ugyanattól a baktériumtól betegedett is meg. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy olyan esetekben is diagnózist állíthassunk fel, amikor hagyományos értelemben még nem beszélhetünk betegségről, így a betegség teljes kifejlődése előtt megkezdhetjük a kezelést. Régen ezért alakulhatott ki, számunkra az, az érdekes helyzet, hogy az orvost addig kapott pénzt, míg a kliense nem betegedett meg. S az volt a természetes, hogy minden ember felelőséget érzett a saját egészségéért.

A shiatsu gyökerei a régi kínai tradicionális medicinához nyúlnak vissza. A japánok a kínai kultúrából sok mindent átvettek, megváltoztattak, és tovább fejlesztettek. Így született meg a hagyományos kínai medicinából (legismertebb elemei: akupunktúra, moxaterápia, anma (masszázs), Do-In, gyógynövény terápia, és táplálkozási ismeretek) a nyugati orvoslás, és a kiropraktika (manuálterápia) hatására a shiatsu gyógyító rendszere, egy modern alternatív terápia.
Namikoshi shiatsu-ja inkább a nyugati medicina eredményeire támaszkodik, míg tanítványa Masunaga a hagyományos távol-keleti medicina irányelveit állította előtérbe, és jött létre a Zen shiatsu, amelynek neve Masunaga munkatársától Wataru Ohashitól ered. Japánban a nyugati orientáltságú Namikoshi shiatsu, míg Nyugaton a keleti orientáltságú Zen shiatsu terjedt el. A Zen shiatsu a Zen szellemének megfelelő hozzáállásra, Zen lényegéből eredő lehetőségekre utal, erről részletesen majd a shiatsu és a spirituális fejlődés című írásomban szeretnék majd írni.

A Shiatsu (ejtsd: siacu) japán szó, jelentése ujjnyomás, minthogy alkalmazásában leggyakrabban az ujjnyomást használjuk, hasonlóan az akupresszúrához. Az erősebb nyomások kivitelezéséhez a tenyereket, a könyököt, a térdet és a talpat is felhasználják.
A shiatsu az akupunktúra elméletére épül, a Yin-Yang, az öt elem, a meridiánok, az akupunktúrás pontok (japánul: Tsubo), és a Chi ismeretére.

A shiatsunak nyugaton két fajtája terjedt el. Az egyik az alapgyakorlat, melyben előre összeállított gyakorlatsorozatot végez a masszázst végző, ez általában másfél órás szokott lenni, és a teljes embert kezeli. A másik, nevezzük gyógyítói shiatsunak, amelyben a terápiát végző felállítja a diagnózist, és annak megfelelő célzott terápiát végez.
Az alapgyakorlatot lehet egy sörétes puskához hasonlítani, amikor pontos diagnózis nélkül is sokat segíthetünk a rászorulóknak. Az alapgyakorlatnak a megelőzésben van fontos szerepe, és a krónikus betegségek kiegészítő kezelésében. A Gyógyító shiatsut inkább egy golyós puskához lehetne hasonlítani, ahol fontos a pontos célzás, vagyis a pontos diagnózis után célzott kezelést végeznek, akut, és krónikus betegségeknél egyaránt hatékony kezelést biztosít.
A továbbiakban a shiatsu alapgyakorlatban rejlő lehetőségekről szeretnék írni részletesebben.

Minden terápiának az első lépése a diagnosztika. A shiatsu több diagnosztikai eljárást ismer:
• setsu-shin: érintéssel,
• bun-shin: hang, szag, és a légzés eltéréseire figyel,
• mon-shin: a beteg kikérdezése, betegség kórtörténete, a szokások, beállítódások játsszák a főszerepet,
• bo-shin: a test alakját, formáját, és színét figyeli meg.
Az érintéssel történő tájékozódás a legfontosabb, amelyek a hasi és háti reflexzónákon, a pulzuson, speciális pontokon (tsubo), és az izületeken történnek. Gyakran a diagnózis, és a gyógyítás ugyanaz. A masszást végző a masszázs alatt kapott információkat használja fel a diagnózishoz. A diagnózis folyamatosan változik, ahogy a kezelés hatására az energia rendszer is változik. Ebben az a szép, hogy nem egy statikus rendszert vizsgál a terapeuta, hanem egy élő, dinamikusan változó rendszert, amely sokkal közelebb visz a valóságos helyzet megismeréséhez. Mélyebb, és részletesebb összefüggéseket vehetünk így észre. Ebből következően olyan problémák is a felszínre jöhetnek, amelyek más diagnosztikai rendszereknél rejtve maradnak.

A kezelés célja, hogy segítsük visszaállítani az energia egyensúlyát a különböző meridiánokban, és testrészekben. Redukálni, szétoszlatni ott, ahol túl sok van, és erősíteni ott, ahol túl kevés. Mozgásba hozni ott, ahol stagnál, torlódik. Ezen kívül megnövelni az összes energia mennyiségét.

A shiatsu masszázs energetikailag egyensúlyba hozza a szervezetet, összehangolja a jobb és bal agyféltekét, és az általa kiváltott mély relaxáció által:
• szabályozza a vér- és nyirokkeringést, az anyagcserét,
• oldja a stresszt, a feszültséget, a nyugtalanságot, a depressziót, a fóbiákat és a negatív érzelmeket (szomorúság, irigység, gyűlölet, rosszindulat, bánat, igazságtalanság megélése)
• ellazítja a testet - megszünteti az izomfeszültségeket, hajlékonnyá teszi az ízületeket és növeli azok mozgékonyságát,
• beindítja a méregtelenítést.

Az érintés gyógyító ereje által serkentjük a központi idegrendszert, hatással vagyunk a növekedésre, a testi, szellemi fejlődésre, és befolyásoljuk az anyagcsere folyamatok működését. A speciális érintés növeli a kezelt személy érzékelési készségét, javítja a testtudatosságát, elősegíti a szervezetének jobb koordinációját, rugalmasságát. Az érintés pozitív testi élménye által testünk az öröm, az ellazultság forrása lesz, amely kihat lelki, és szellemi dimenzióinkra is.

A shiatsuban a kezelést végző személy egészsége is fontos, ami a kliens javát is szolgálja, ezért mind szellemi, energetikai, és fizikai dimenzióban a masszőrnek tudatosan figyelnie kell önmagát is, s mindig a megfelelő módon kell kivitelezni a technikát. A masszázst végző személy feltöltődve energiával, kiegyensúlyozott, laza állapotban fejezi be a kezelést. A nyugati masszázs technikák esetében sok masszőr szenved foglalkozási betegségektől, ez a jól végzett shiatsu esetén nem fordulhat elő.

Tehát a shiatsu jóval több, mint a masszázsok többsége, és nem szabad pusztán mechanikus technikává lealacsonyítani, hanem általa közelebb juthatunk az élet lényegéhez, esszenciájához, amit nem lehet ésszerűen megmagyarázni, hanem teljes lényünkkel kell megtapasztalnunk.

Kiss Gábor      

„Tapasztalatok

Egy korábbi írásomban, amelyet a Dao (Tao) német magazin shiatsuval foglalkozó különszámához készítettem, megkértem számos shiatsuval foglalkozó kollégát, készítsen felmérést páciensei körében. A válaszokra nem egy reprezentatív tanulmány megírásához volt szükségem, csupán szerettem volna saját praxisom tapasztalatain túl széleskörű benyomásokat szerezni arról, mit gondolnak a shiatsuról azok, akik fölkeresnek egy gyógyítót. A kérdések többek között arra vonatkoztak, miért, milyen indíttatásból kereste föl a páciens a shiatsugyógyászt, milyen változásokat okozott a kezelés és mik a páciens általános tapasztalatai a shiatsuról.
Ami a páciensek motivációját illeti, az általam készített felmérés adatai szinte teljes mértékben megegyeznek annak az alapos és terjedelmes tanulmánynak az eredményeivel, amelyet az Angol Shiatsu Társaság jelentetett meg 1996. májusában: az emberek többsége mozgásszervi -- a csontokat vagy az izomzatot érintő -- panaszok miatt keresi a shiatsut. Ezek között is első helyen állnak a hátfájás és a különféle görcsök, ezeket a váll- és nyaki problémák, a görcsös fejfájás illetve a derékfájás követik. A kliensek másik nagy csoportja pszichikus problémákkal keresi fel a shiatsugyógyászt. Ezek között különféle stressz-tünetek, alvászavarok, félelmek és depresszió a leggyakoribb.
Saját tapasztalataim szerint az ilyen betegek nagy többsége egyben pszichoterápiás támogatást is igényel, illetve részt is vett már valamilyen segítő foglalkozáson. Viszonylag nagy a száma azoknak a klienseknek is, akik általános kimerültség, fáradtság, erőtlenség és rosszullét vagy gyengélkedés miatt keresik a shiatsut. További gyakori panasz a migrén, a menstruációs zavarok és az emésztési problémák. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy az általam kezdeményezett körkérdés adatai alapján a megkérdezettek csaknem 20 százaléka nem valamilyen konkrét panasz miatt kereste fel a shiatsugyógyászt, hanem az egészségmegőrzés szándékával, tehát „csupán" tenni szeretett volna valami „jót" önmagáért.
Arra a kérdésre, hogy eredményezett-e valamilyen változást a shiatsukezelés egészségi állapotukban, a megkérdezettek közül csaknem mindenki azt válaszolta, hogy jelentős jobbulást tapasztalt. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a panaszok ugyan valóban teljességgel eltűnnek a páciensek egy bizonyos hányadánál, néhány esetben azonban csupán csökkennek. Úgy tűnik - s ezt saját praxisom eredményei is alátámasztják -, hogy sok olyan páciensben, aki a shiatsut választja, föloldódik az a görcsös figyelem, ami a kezelést megelőzően a konkrét panaszra irányult, így maga a panasz is, a kezelés pozitív testi élményeinek hatására, elveszíti központi jelentőségét. A páciens ilyenkor általános javulást érez, jobb a közérzete, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzi magát, és újból elárasztja az életöröm. Majdnem minden válaszból kitűnik, hogy a megkérdezett személy közérzetének javulását pozitív lépésnek tartja, s ez közelebb viszi lényének mélyebb megértéséhez. Sokan számolnak be arról, hogy könnyebben boldogulnak panaszaikkal, mert tisztábban látják azokat az összefüggéseket, amelyek a panaszok hátterében állnak, s így sokkal inkább képesek arra, hogy a körülményeket befolyásolják.
Azok a kifejezések, amelyek segítségével a megkérdezettek a shiatsuval kapcsolatos élményeikről beszámolnak, azt mutatják, hogy a shiatsu jóval több szűk értelemben vett gyógyító eljárásnál. A gyógyulás élménye mellett ugyanis válaszaikban legtöbben az ellazulást, a csendet, az önérzékelést, az elevenséget, a figyelmességet és az elengedettséget hangsúlyozzák. Óriási élményt jelent a páciensek többségének maga az érintés, az érintés által létesülő kapcsolat, a védettség érzése, és a különféle fizikai határok átélése. A shiatsuval kapcsolatban a válaszolók sokszor említik a meditációt, a nyitottságot, a rendezettséget, a befelé irányuló figyelmet, a megértést, a fejlődést és - nem utolsósorban - az élvezetet, a kellemesség érzetét.” Ilona Daiker - Shiatsu