| |
Sok
fajta csend létezik. Van a hallgatás csendje, a félelem csendje,
a vihar előtti csend, a természet csendje, elmúlás csendje, stb.
Ez a mandala a belső csendről szól.
A belső csend az, amikor már nem jutnak el hozzánk a külső
zajok, hangok, mikor a külső megszűnik, mikor az ember figyelme
teljesen befelé irányul. Ebben a csendben lehet meghallanunk a
belső hangunkat. Ebben a csendben érthetjük meg létezésünket,
életünket, sorsunkat, érzéseinket, gondolatainkat, gondjainkat,
fájdalmainkat, csalódásainkat, és múló boldogságunkat. E csend
nélkül nincs szeretet, béke, nyugalom, boldogság. Ebben a
csendben elmerülve fedezzük fel a tér-idő végtelenje mögött
megbúvó másik világot. A belső csendben a szemlélő, figyelő
magatartás, a rácsodálkozás az alapvető hozzáállás. A logikus
elme szétrombolja ezt a fátyolszerű, finom, puha csendet, amely
mint vetítővászon fogja fel lelkünk által kivetített világot. A
belső csend világában csak figyelni lehet, senkit nem lehet
megszólítani, megérinteni, semmit nem lehet megfogni,
átalakítani, és véleményt alkotni, mondani, mert elillan
előlünk, e mágikus világ. A belső csend világa nem a hangok
hiányát jelenti, hanem egy olyan világot, amelyben nekünk kell
mélységes, alázatos csendben lennünk, hogy az elénk táruló
képek, és hangok gazdagságát ne zavarjuk meg.
A fenti mandala minta közepe a buddhista Yantra, amely a mi
esetünkben a belső zárt, tökéletes világot, a minden a helyén
van érzést, a szent területet, és a belső csendet szimbolizálja.
A virágok az egyik bejutási lehetőséget mutatják a belső térre.
Ha leülünk egy virág mellé és csak figyeljük, rácsodálkozunk
tökéletességére, végtelenségére, egyszer csak azon vesszük észre
magunkat, hogy bent vagyunk a belső csend birodalmában. S
kívül megszűnik minden.
A belső csendet mindenkinek saját magának kell megtalálnia,
felfedeznie.
„FELFEDEZÉS
-Segíts Istent megtalálni!
-Senki sem segíthet ebben.
-Miért nem?
-Ugyanazért, amiért senki sem segíthet a halnak, hogy megtalálja
az óceánt.” Anthony de Mello
A belső csendhez meg kell változni.
„ÁTALAKULÁS
A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a
Mester:
-Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban.
Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel
borítani az egész földet.” Anthony de Mello
A belső csend haszna:
„Minél komolyabban és összeszedettebben dolgozunk, annál
inkább szükségünk van időnként csöndre, termékeny belső csöndre.
Ez nem egyszerűen kikapcsolódás, pihenés, bár ezekre is
szükségünk van. A belső csönd más: megállni tudás a teendők és
gondok zűrzavarában: újra-töltekezés, hogy ki ne üresedjünk;
belenézés önmagunkba és mindabba, ami igazán lényeges és
maradandó. E nélkül a pillanatnyi gondok, vágyak és ösztönzések
egyszerűen magukkal sodornak, kiüresedhetünk. A lényeges az,
hogy felismerjük, mennyire szükséges ez az alkotó csönd mind
munkánk minősége, mind személyes fejlődésünk szempontjából, és
hogy biztosítsuk rá az időt, lehetőleg naponként, de főleg a
hétvégi szabadabb időben. Ez a csönd teszi lehetővé, hogy le
tudjuk őszintén mérni, mit tettünk, és hogyan tettünk; honnan
indultunk, és hová érkeztünk; el tudjuk fogadni a sikert és
sikertelenséget; hogy mindig előre is tudjunk nézni, a célokhoz
igazítani mindennapi tetteinket, fontosat és lényegtelent
szétválasztani; és mindig tudjunk újra kezdeni.
"Amikor imádságom egyre buzgóbbá és bensőségesebbé vált,
mindig kevesebb mondanivalóm lett. Végül egészen elcsendesedtem.
Sőt, ami még nagyobb ellentétet jelent a beszélővel szemben:
hallató lettem. Először azt hittem: imádkozni annyit jelent,
mint beszélni. Azután megtanultam, hogy imádkozni nem csupán
annyit jelent, mint elhallgatni, hanem odahallgatni,
odafigyelni. Így van: az imádság nem azt jelenti, hogy saját
magunk beszédét hallani, - az imádság annyit jelent, mint
elcsendesedni és várni, míg az imádkozó Istent hallja." (S.
Kierkegaard)
Az, az imádság, amely közel hoz bennünket Istenhez, nem sok
szóból áll, hanem sok csendből, amellyel a kevés szót
körülvesszük.” Hirka Antal
A belső csend spirituális dimenziója:
„A csend az örökkévalóság, mert az örökkévalóságban csend van,
mely a nyugalom és béke harmóniájának boldogsága. A csend az
örökkévalóságot betöltő tökéletes boldogság.
Ha ezt el akarjuk érni, akkor ne gondoljunk csak külső, fizikai,
azaz testi csendre, mely mulandó, mint maga az anyagi lét, hanem
a lélek békéjének a harmóniájára. Mert hiába keressük fel az
erdők vagy akár a világ legelrejtettebb magányát, mit sem ér a
környezetnek a legteljesebb csendje sem, ha a lelket
békétlenség, kínzó vágyakozások, nyugtalanító szomjúságai
epesztik.
Ha nincs a lélekben megelégedettség, a diszharmóniától a halál
enyészete sem fogja megváltani. Mert a testi halál a mulandónak
az enyészete, a lélek az örökkévalóságé. De míg a lelket az
anyagiasság béklyói fogva tartják: - rab; sínylődik az
anyagiasság terhei alatt, és nem élheti az igazi, az
örökkévalóság életét. A csend békés harmóniáját.
Ellenben a megelégedett lélekben csend van. Ezért földi javakra
vágyódások kínzó szomjúságai nem gyötrik.
Legyen bár a világi életnek a legnagyobb zajában, körülötte
zakatolhatnak a gyárak gépei, akár dolgozzon, mint valami
rabszolga, vagy körülveheti a pompa, kényelem fényűző élete, a
zene és a tánc mámorító tivornyái, vagy mint katona kényszerítve
az ütközet golyózáporában, ágyúk bömbölésében, az öldöklésbe, a
halálba rohanni; legyen bár a föld katasztrófájának, világok
pusztulásainak a zajában: lelkében mégis a csend harmóniájának
boldogsága fog lenni.
Mert a lelki béke csendjét, a harmóniának örök boldogságát semmi
földi dolog meg nem zavarhatja. Mert a fizikai, a testi lármák
mind mulandók az egész megteremtett világgal együtt.”
SATCHITANANDA
Jó festést mindenkinek! :-)
Kiss Gábor
|
|
