|
Éva küldte be a fenti mandalát, amelyet szilveszterkor festett.
Az első pillanatban szíven ütött, és olyan messzire repített,
hogy nehezen tértem magamhoz. Ez a mandala nem csak Éváról szól,
hanem rólam, és mindannyiunkról egyaránt. Igazi Új Évi mandala,
ami a mai emberhez szól. Könnyű dolgom van, nem kell sokat
fogalmaznom, mert több olyan írást olvastam, ami pont ide
passzol. Készüljetek fel lelkileg, mert hosszú lesz, s talán
kárpótol Benneteket, hogy Karácsonyi hónap mandalája nem volt.
Már többször beszéltünk arról, hogy a mandala az egyfajta kapu,
átjáró. Éva mandalája is az, ami engem nagyon messzire elvitt.
Felmár András nagyon szépen ír erről a kapuról a következő
idézetben.
"Például hadd beszéljek egy kicsit arról, hogy tibeti orvosok –
akik a buddhizmus egyik formáját naponta, egész életükben
gyakorolják – úgy gyógyítanak, hogy egy mandalát rajzolnak föl.
Megkérdezik, mi a bajod. Mondjuk azt mondod, hogy náthás vagy.
Akkor egy darab papírra felrajzolnak egy mandalát, s odaadják
neked. Ha tibeti vagy, akkor tudod, hogy mit kell csinálni:
hazaviszed, fölrajzszögezed a falra, leülsz eléje egyfajta
relaxációs pózban – hiszen egész életedben tanultad, hogyan kell
meditálni – a figyelmedet arra a pontra összpontosítod, s csak
arra figyelsz. Ezt lehet gyertyalánggal is csinálni, de valódi
mandalával is, és ilyenkor az történik, hogy az embernek azaz
érzése támad, hogy a mandala egyfajta ajtóvá vagy egy kapuvá
válik, amin át lehet menni, és ez transzformálja az ember
tudatállapotát. Bemész, és valahol máshol jössz ki. Tehát minden
mandala egy másik világba vezető alagút vagy ajtó. A tibeti
orvoslás azt jelenti, hogy például elmész egy olyan világba,
ahol nincs nátha. S ezzel kész! Belemész a mandalába, átmész az
ajtón, s már nem vagy náthás. Ezt nem olyan nehéz elképzelni.
Nemrég olvastam, hogy Ingrid Bergman, a színésznő leírta az
önéletrajzában, amikor Ibsen Nóráját játszotta, gyakran
rettenetesen náthás volt délelőttönként, a darabbéli Nóra
azonban nem volt náthás. Esténként úgy készült minden este a
színpadra, hogy beleélte magát abba a karakterbe, akit játszott.
Sokáig tartott, amíg föltette a parókát, kifestette az arcát,
beöltözött, és addig tüsszöghetett, fájhatott a torka, taknyos
lehetett, de mikorra kész lett, s elkezdett Nóra lenni, addigra
már nem volt náthás. És ez minden alkalommal így történt. Az
utolsó felvonás után, amikor a függöny lement s a színésznő
elkezdte lemosni a maszkját, levenni a ruháját, és kezdett újra
Ingrid Bergman lenni, akkor újra jött a nátha. Ez pontosan
ugyanaz a folyamat.”
Beszélgetések Feldmár Andrással c. könyvből
|
|
|
Ehhez az idézethez még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az
ember egy kis gyakorlással könnyen meg tanul utazni, használni
az átjárót. A nehezebb viszont az, hogy áthozzuk a tudást,
amiért átmentünk oda.
A fenti mandala hihetetlen egyszerű, de annál erőteljesebb,
dinamikusabb, és magával ragadóbb. A kék és a zöld szín
küzdelméről szól. Tudjuk, hogy a mandalában, a keleti oldalon
megjelenő szimbólum, aktivitás valaminek a kezdetére utal, úgy,
ahogy egy napfelkelte utal egy új nap kezdetére. Eddig a kék
szín volt mindenhol, az volt a meghatározó, de most a zöld szín
teljesen elvágta a középpontjától a kéket, és kitört a jobb
oldalon a felszínre. A kék szín a Halak korszakát jelképezi,
annak minden örömével, és fájdalmával. Most már beléptünk a
Vízöntő korszakába, de a Halak hatása továbbra is itt van
velünk, ezt mutatja, hogy a középpont még kék. Ebben az
átmeneti, zavaros időszakaszban van egy lehetőségünk, a
szeretet, a teljesség keresése, és megtapasztalása, erre utal a
zöld szín, a szív csakra színe. A kék szín a torok csakrához
tartozik, ami a kommunikációt jelenti az emberek között, és az
ember, és a világ között. Tehát ma még mindig fontosabb
számunkra, hogy milyennek lát a világ bennünket, az hogy
megfeleljünk a külső elvárásoknak, mint a saját megérzéseink,
érzelmeink, vágyaink, céljaink, és a szeretet, ami a szívünkben
rejtőzik. A Kanadai Magyarok Fórumán (Horoszkóp) olvastam egy
nagyon jó, és szenvedélyes bejegyzést ebben a témában.
|
|
|
"A szívöntő
Új csillagjeggyel gyarapodott az asztrológia tudománya. A
szívöntő - a bak, bika, kos, vízöntő stb. után a 13. jegy. Elég
szerencsétlen dolog, hogy csak most van feljövőben.
A szívöntő valójában magában hordozza mind a négy elem, a víz, a
tűz, a föld és a levegő sajátosságait. Arról lehet megismerni a
szívöntő szülöttjét, hogy egyszerre nyugodt és érzelmes,
ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint reális és könnyed. Mint
a mesékben. Legfőbb tulajdonsága, hogy minden pillanatában
tudatos.
Ez annyit jelent, hogy a szívével lát. Korunk hőse, bár kevesen
ismerik el. Sőt. Látszólagos sebezhetősége miatt iskolában,
családi radiátor mellett általában másra terelik a figyelmet, ha
szóba kerül. A szívöntő - miként neve is mutatja - képes rá,
hogy leplezetlenül, tisztán és erőszakmentesen megnyilvánítsa
érzelmeit. Ha fáj valami, azt, ha örül azt, ha dühös, ha szeret,
ha aggódik, ha féltékeny, ha sértődött. Természetesen tud sírni
és nevetni - szintén szívből.
A szívöntő azért jelent meg a Földön, hogy ellensúlyozza azt a
rengeteg rációt, megfontolást, józan észt, értelmet és metsző
gondolatot, amelyet az emberiség az elmúlt - halak - korszakban
kitermelt magából. Ez a párezer év az ösztönök-érzelmek-vágyak
elnyomásának sikertörténete volt. És valóban sikerült magunkat
abba a tévhitbe ringatni, hogy az Ember csak deréktól, de ha
lehet még inkább nyaktól, fölfelé létezik. Azt képzeltük, hogy
az értelem harcosaiként képesek vagyunk uralni egész életünket.
S félresöpörtünk egy alapvető törvényt, tudást: hogy a látható
gyökerei a láthatatlanból indulnak ki.
Ez a sikertörténet ugyan sok látványos eredményt hozott, a
felhőkarcolótól, az űrhajón át az atomreaktorokig, de az embert
magát belül nem szabadította fel. Sőt, amit elért, az most
fenyegetőn néz rá: a víz, a tűz, a föld és a levegő erői,
energiái mintha megelégelték volna a csínytevést. Az elemek
lázadása napirenden van. És mi neurotikus tekintettel szemléljük
a láthatárt, még meddig és mennyi hó zuhan ránk márciusban, még
hányféle kór, ragály fenyegeti mindennapi életünket, még
hányféle politikai petárdától rezzenünk össze a választásokig.
És tán fel sem merül bennünk, hogy az igazi választás nem ez
lenne. Hanem az, hogy tán az utolsó pillanatban képesek
vagyunk-e felfogni a négy elem üzenetét, vagy sem.
Ezért jelent meg közöttünk a Szívöntő. A hírnök, hogy elmondja,
megmutassa, van másik út. Ha képesek lennénk azt a tömérdek
fájdalmat, és örömet kifejezi, amit életünk során megélünk, tán
nem lenne árvíz, nem lenne hószakadás, és sarki jégolvadás. Mert
a Nagy Egész harmóniára törekszik. Ez a természete. S ha nem
jönnek a könnyek, akkor máshonnan egészül ki a rendszer. Ha
képesek lennénk a szívünkkel látni, akkor nem sebeznénk magunkat
és másokat nap nap után. És persze természeti-társadalmi
környezetünket sem.
Aki látott már baromfigyárat, vágóhidat, műtrágyakeveréket,
olajkitermelést, erdőirtást, aki tudja, miként működik a
légkondicionálás, aki beszélgetett már szupermarketben
dolgozóval, vagy értékesítési menedzserrel, aki ismeri a
gyógyszereladási statisztikákat, aki tudja, hogy a hamburger és
a Cola miből készül, aki sétált már csúcsforgalomban, vagy
állt-ült sorban postán vagy orvosi rendelőben, akit söpört már
el rádióból-tv-ből reklámáradat, az tudja, miről beszélek.
A szívöntőnek nincs hát könnyű dolga. Egyszerre kell kintre és
bentre figyelnie. Mindaz, amit ezerévek során lefojtottunk, mint
a víz alá nyomott labda, most a felszínre tör.
Ellenállhatatlanul. Ezért pusztító és zavaros most az élet. A
kint. Ezért marad egyetlen eszköz, egyetlen út az egyensúly
megteremtésére: a szeretet. Amely nem vádol, nincsenek
feltételei és elfogad olyannak, amilyen vagy. A szívöntő
mindannyiunkban ott él, csak gyenge még. Figyeljünk csak:
nyugodt és érzelmes, ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint
reális és könnyed. Ha találkozunk vele - magunkban vagy másokban
- meg fog dobbanni valami a mellkasunkban…”
>>> http://www.canadahun.com/forum/archive/index.php/t-6890.html
Szeretném még Éva levelét is megosztani Veletek, hogy Ő hogyan
látja mandaláját, és annak megszületését.
„Kedves Gábor!
Köszönöm, amit írtál. Úgy éreztem a rajz elkészülte után, hogy
számomra is egy csodálatos dolog született, és most örülök, hogy
ezt Te is érzed.
Sajnálom, hogy ilyen rémséges a fotó a mandaláról. Ha ki tudod
pofozni, akkor elkérheted. Az igazi színei élénkebbek.
Nem akartalak untatni a részletekkel, de a leveled után néhány
értelmes szóban megpróbálom elmondani az én történetemet.
A vers vázlata, amit írtam a rajzhoz, már előző éjszaka
megszületett, hajnalban fel kellett kelnem, hogy azonnal
leírjam, mert féltem, hogy reggelre elfelejtem. Egy homályos
álom után voltam, és arra gondoltam, hogy mennyi minden hemzseg
és toporzékol bennünk arra várva, hogy felfedezzük őket. Nem
voltam eufórikus hangulatban, erre különösebb okom nem is volt,
de örültem, hogy ezek az érzések vannak bennem. Arra gondoltam,
hogy mennyire nincs jogunk arra, hogy ezeket a feltörő
érzelmeket visszaszorítsuk.
Amikor elővettem a rajzlapot, akkor még én sem tudtam pontosan,
hogy mit fogok festeni. Csak egy fehér hold ködös képe lebegett
előttem. Ezen az évfordulós éjszakán úgy éreztem, hogy vége van
egy ciklusnak az én életemben is, és valami új következik. És
azt éreztem, hogy tele vagyok kérdőjelekkel (ami persze
alapvetően nem baj) és nem találom az utat.
Amikor hozzákezdtem, akkor három festéket vettem elő. A kék és a
zöld adott volt, mert ők az én színeim, a fehér meg a fehér
holdhoz kellett. Még mindig nem tudtam, hogy mi lesz, de utána
már szinte "egyedül" született meg. Éreztem, hogy valami még
hiányzik, és akkor az utolsó lépésben odarajzoltam magamat.
Amikor megláttam a kész rajzot, akkor nagyon izgatott lettem,
mert úgy éreztem, hogy megszületett az első mandalám. Nem szép
volt, hanem erős és biztos. Áradt belőle valami, és nem tudtam
levenni a szememet róla. Sokáig pihentem előtte. Nagyon sok
gondolat kavargott bennem.
Ott a földön ülve úgy éreztem, hogy hiába vannak mögöttem évek
vagy évszázadok, ott tartok az út elején. Ott, ahol a fehér
virág van. Pontosan berajzoltam magamat. Örültem annak is, hogy
a virág felemelt fejjel megy előre, és más irányban nem is képes
menni, mert olyan hatalmas befelé a vonzás, hogy nem is tudna
eltévedni. Saját lába igazából nincs is, mert kizárólag az élet
íratlan törvényei szerint történhet a nagy földi utazás... más
út nincsen. És létezik egy hatalmas erő, egy mag, egy szem, aki
képes mindenkit figyelni, mindenkiről gondoskodni ezen az úton,
ahol sokszor egyedül és védtelennek érezve magunkat bandukolunk.
Ezek az érzések nagyon erőteljesen és határozottan jöttek.
Mintha válaszokat akart volna adni a sok kérdőjelemre.
Azután elővettem az éjszaka lefirkált szavakat, ami akkor még
nem volt vers. A versen egy kicsit még dolgoznom kellett, amíg
összhangba került velem. Úgy gondoltam, hogy most azokat az
elemeket kell beszéltetni a versben, akik alig várják, hogy
felfedezzük őket magunkban. Nagyon türelmetlenek, ők jönnének,
jönnének, de mi meg olyan ráérősek vagyunk. A vers valahogy
teljessé tette a rajzot abban a tekintetben, hogy mennyire
fontos a saját magunk tisztelete, és hogy milyen hosszú az utunk
ahhoz, hogy meg tudjuk ismerni a bennünk rejlő teljességet.
Milyen fontos, hogy képesek legyünk szerelmesek lenni a világba,
az életbe, és képesek legyünk levetni a sallangokat. Úgy érzem,
hogy nehéz évem lesz, igazi tanulóév.
Örülök, hogy máris benne vagy Te is, az elsők között. Éva”
Évának az üzenet egyszerű. El kell felejtse mindazt, amire
nevelték, amire programozták, amit elvárnak nap, mint nap tőle,
és a saját szívére kell figyelnie, és döntéseinek meghozatalakor
hallgatnia.
Szeretném itt is megköszönni Évának ezt a csodálatos utazást,
amit mandalája segítségével átélhettem, és remélem mindenkinek
hasznos tapasztalatot fog ez nyújtani az Új Évre!
Még egy szójátékot engedjetek meg, mert véletlenek nincsenek:)
ÉVA becézve ÉVI – Új Évi mandala.
Kiss Gábor
Áldott, és Szeretetben Gazdag Új Évet kívánunk mindenkinek!
Acsai Ferenc, és Kiss Gábor
|
|