<<<

2007 - január 

>>>

Áldott, és Szeretetben Gazdag,
Boldog Új Évi mandala


Éva küldte be a fenti mandalát, amelyet szilveszterkor festett. Az első pillanatban szíven ütött, és olyan messzire repített, hogy nehezen tértem magamhoz. Ez a mandala nem csak Éváról szól, hanem rólam, és mindannyiunkról egyaránt. Igazi Új Évi mandala, ami a mai emberhez szól. Könnyű dolgom van, nem kell sokat fogalmaznom, mert több olyan írást olvastam, ami pont ide passzol. Készüljetek fel lelkileg, mert hosszú lesz, s talán kárpótol Benneteket, hogy Karácsonyi hónap mandalája nem volt.

Már többször beszéltünk arról, hogy a mandala az egyfajta kapu, átjáró. Éva mandalája is az, ami engem nagyon messzire elvitt. Felmár András nagyon szépen ír erről a kapuról a következő idézetben.

"Például hadd beszéljek egy kicsit arról, hogy tibeti orvosok – akik a buddhizmus egyik formáját naponta, egész életükben gyakorolják – úgy gyógyítanak, hogy egy mandalát rajzolnak föl. Megkérdezik, mi a bajod. Mondjuk azt mondod, hogy náthás vagy. Akkor egy darab papírra felrajzolnak egy mandalát, s odaadják neked. Ha tibeti vagy, akkor tudod, hogy mit kell csinálni: hazaviszed, fölrajzszögezed a falra, leülsz eléje egyfajta relaxációs pózban – hiszen egész életedben tanultad, hogyan kell meditálni – a figyelmedet arra a pontra összpontosítod, s csak arra figyelsz. Ezt lehet gyertyalánggal is csinálni, de valódi mandalával is, és ilyenkor az történik, hogy az embernek azaz érzése támad, hogy a mandala egyfajta ajtóvá vagy egy kapuvá válik, amin át lehet menni, és ez transzformálja az ember tudatállapotát. Bemész, és valahol máshol jössz ki. Tehát minden mandala egy másik világba vezető alagút vagy ajtó. A tibeti orvoslás azt jelenti, hogy például elmész egy olyan világba, ahol nincs nátha. S ezzel kész! Belemész a mandalába, átmész az ajtón, s már nem vagy náthás. Ezt nem olyan nehéz elképzelni. Nemrég olvastam, hogy Ingrid Bergman, a színésznő leírta az önéletrajzában, amikor Ibsen Nóráját játszotta, gyakran rettenetesen náthás volt délelőttönként, a darabbéli Nóra azonban nem volt náthás. Esténként úgy készült minden este a színpadra, hogy beleélte magát abba a karakterbe, akit játszott. Sokáig tartott, amíg föltette a parókát, kifestette az arcát, beöltözött, és addig tüsszöghetett, fájhatott a torka, taknyos lehetett, de mikorra kész lett, s elkezdett Nóra lenni, addigra már nem volt náthás. És ez minden alkalommal így történt. Az utolsó felvonás után, amikor a függöny lement s a színésznő elkezdte lemosni a maszkját, levenni a ruháját, és kezdett újra Ingrid Bergman lenni, akkor újra jött a nátha. Ez pontosan ugyanaz a folyamat.” Beszélgetések Feldmár Andrással c. könyvből


Ehhez az idézethez még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az ember egy kis gyakorlással könnyen meg tanul utazni, használni az átjárót. A nehezebb viszont az, hogy áthozzuk a tudást, amiért átmentünk oda.

A fenti mandala hihetetlen egyszerű, de annál erőteljesebb, dinamikusabb, és magával ragadóbb. A kék és a zöld szín küzdelméről szól. Tudjuk, hogy a mandalában, a keleti oldalon megjelenő szimbólum, aktivitás valaminek a kezdetére utal, úgy, ahogy egy napfelkelte utal egy új nap kezdetére. Eddig a kék szín volt mindenhol, az volt a meghatározó, de most a zöld szín teljesen elvágta a középpontjától a kéket, és kitört a jobb oldalon a felszínre. A kék szín a Halak korszakát jelképezi, annak minden örömével, és fájdalmával. Most már beléptünk a Vízöntő korszakába, de a Halak hatása továbbra is itt van velünk, ezt mutatja, hogy a középpont még kék. Ebben az átmeneti, zavaros időszakaszban van egy lehetőségünk, a szeretet, a teljesség keresése, és megtapasztalása, erre utal a zöld szín, a szív csakra színe. A kék szín a torok csakrához tartozik, ami a kommunikációt jelenti az emberek között, és az ember, és a világ között. Tehát ma még mindig fontosabb számunkra, hogy milyennek lát a világ bennünket, az hogy megfeleljünk a külső elvárásoknak, mint a saját megérzéseink, érzelmeink, vágyaink, céljaink, és a szeretet, ami a szívünkben rejtőzik. A Kanadai Magyarok Fórumán (Horoszkóp) olvastam egy nagyon jó, és szenvedélyes bejegyzést ebben a témában.

     

"A szívöntő

Új csillagjeggyel gyarapodott az asztrológia tudománya. A szívöntő - a bak, bika, kos, vízöntő stb. után a 13. jegy. Elég szerencsétlen dolog, hogy csak most van feljövőben.

A szívöntő valójában magában hordozza mind a négy elem, a víz, a tűz, a föld és a levegő sajátosságait. Arról lehet megismerni a szívöntő szülöttjét, hogy egyszerre nyugodt és érzelmes, ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint reális és könnyed. Mint a mesékben. Legfőbb tulajdonsága, hogy minden pillanatában tudatos.

Ez annyit jelent, hogy a szívével lát. Korunk hőse, bár kevesen ismerik el. Sőt. Látszólagos sebezhetősége miatt iskolában, családi radiátor mellett általában másra terelik a figyelmet, ha szóba kerül. A szívöntő - miként neve is mutatja - képes rá, hogy leplezetlenül, tisztán és erőszakmentesen megnyilvánítsa érzelmeit. Ha fáj valami, azt, ha örül azt, ha dühös, ha szeret, ha aggódik, ha féltékeny, ha sértődött. Természetesen tud sírni és nevetni - szintén szívből.

A szívöntő azért jelent meg a Földön, hogy ellensúlyozza azt a rengeteg rációt, megfontolást, józan észt, értelmet és metsző gondolatot, amelyet az emberiség az elmúlt - halak - korszakban kitermelt magából. Ez a párezer év az ösztönök-érzelmek-vágyak elnyomásának sikertörténete volt. És valóban sikerült magunkat abba a tévhitbe ringatni, hogy az Ember csak deréktól, de ha lehet még inkább nyaktól, fölfelé létezik. Azt képzeltük, hogy az értelem harcosaiként képesek vagyunk uralni egész életünket. S félresöpörtünk egy alapvető törvényt, tudást: hogy a látható gyökerei a láthatatlanból indulnak ki.

Ez a sikertörténet ugyan sok látványos eredményt hozott, a felhőkarcolótól, az űrhajón át az atomreaktorokig, de az embert magát belül nem szabadította fel. Sőt, amit elért, az most fenyegetőn néz rá: a víz, a tűz, a föld és a levegő erői, energiái mintha megelégelték volna a csínytevést. Az elemek lázadása napirenden van. És mi neurotikus tekintettel szemléljük a láthatárt, még meddig és mennyi hó zuhan ránk márciusban, még hányféle kór, ragály fenyegeti mindennapi életünket, még hányféle politikai petárdától rezzenünk össze a választásokig. És tán fel sem merül bennünk, hogy az igazi választás nem ez lenne. Hanem az, hogy tán az utolsó pillanatban képesek vagyunk-e felfogni a négy elem üzenetét, vagy sem.

Ezért jelent meg közöttünk a Szívöntő. A hírnök, hogy elmondja, megmutassa, van másik út. Ha képesek lennénk azt a tömérdek fájdalmat, és örömet kifejezi, amit életünk során megélünk, tán nem lenne árvíz, nem lenne hószakadás, és sarki jégolvadás. Mert a Nagy Egész harmóniára törekszik. Ez a természete. S ha nem jönnek a könnyek, akkor máshonnan egészül ki a rendszer. Ha képesek lennénk a szívünkkel látni, akkor nem sebeznénk magunkat és másokat nap nap után. És persze természeti-társadalmi környezetünket sem.

Aki látott már baromfigyárat, vágóhidat, műtrágyakeveréket, olajkitermelést, erdőirtást, aki tudja, miként működik a légkondicionálás, aki beszélgetett már szupermarketben dolgozóval, vagy értékesítési menedzserrel, aki ismeri a gyógyszereladási statisztikákat, aki tudja, hogy a hamburger és a Cola miből készül, aki sétált már csúcsforgalomban, vagy állt-ült sorban postán vagy orvosi rendelőben, akit söpört már el rádióból-tv-ből reklámáradat, az tudja, miről beszélek.

A szívöntőnek nincs hát könnyű dolga. Egyszerre kell kintre és bentre figyelnie. Mindaz, amit ezerévek során lefojtottunk, mint a víz alá nyomott labda, most a felszínre tör. Ellenállhatatlanul. Ezért pusztító és zavaros most az élet. A kint. Ezért marad egyetlen eszköz, egyetlen út az egyensúly megteremtésére: a szeretet. Amely nem vádol, nincsenek feltételei és elfogad olyannak, amilyen vagy. A szívöntő mindannyiunkban ott él, csak gyenge még. Figyeljünk csak: nyugodt és érzelmes, ugyanakkor lobbanékony, eszes, valamint reális és könnyed. Ha találkozunk vele - magunkban vagy másokban - meg fog dobbanni valami a mellkasunkban…”
>>> http://www.canadahun.com/forum/archive/index.php/t-6890.html

Szeretném még Éva levelét is megosztani Veletek, hogy Ő hogyan látja mandaláját, és annak megszületését.

„Kedves Gábor!
Köszönöm, amit írtál. Úgy éreztem a rajz elkészülte után, hogy számomra is egy csodálatos dolog született, és most örülök, hogy ezt Te is érzed.

Sajnálom, hogy ilyen rémséges a fotó a mandaláról. Ha ki tudod pofozni, akkor elkérheted. Az igazi színei élénkebbek.

Nem akartalak untatni a részletekkel, de a leveled után néhány értelmes szóban megpróbálom elmondani az én történetemet.

A vers vázlata, amit írtam a rajzhoz, már előző éjszaka megszületett, hajnalban fel kellett kelnem, hogy azonnal leírjam, mert féltem, hogy reggelre elfelejtem. Egy homályos álom után voltam, és arra gondoltam, hogy mennyi minden hemzseg és toporzékol bennünk arra várva, hogy felfedezzük őket. Nem voltam eufórikus hangulatban, erre különösebb okom nem is volt, de örültem, hogy ezek az érzések vannak bennem. Arra gondoltam, hogy mennyire nincs jogunk arra, hogy ezeket a feltörő érzelmeket visszaszorítsuk.

Amikor elővettem a rajzlapot, akkor még én sem tudtam pontosan, hogy mit fogok festeni. Csak egy fehér hold ködös képe lebegett előttem. Ezen az évfordulós éjszakán úgy éreztem, hogy vége van egy ciklusnak az én életemben is, és valami új következik. És azt éreztem, hogy tele vagyok kérdőjelekkel (ami persze alapvetően nem baj) és nem találom az utat.

Amikor hozzákezdtem, akkor három festéket vettem elő. A kék és a zöld adott volt, mert ők az én színeim, a fehér meg a fehér holdhoz kellett. Még mindig nem tudtam, hogy mi lesz, de utána már szinte "egyedül" született meg. Éreztem, hogy valami még hiányzik, és akkor az utolsó lépésben odarajzoltam magamat.

Amikor megláttam a kész rajzot, akkor nagyon izgatott lettem, mert úgy éreztem, hogy megszületett az első mandalám. Nem szép volt, hanem erős és biztos. Áradt belőle valami, és nem tudtam levenni a szememet róla. Sokáig pihentem előtte. Nagyon sok gondolat kavargott bennem.

Ott a földön ülve úgy éreztem, hogy hiába vannak mögöttem évek vagy évszázadok, ott tartok az út elején. Ott, ahol a fehér virág van. Pontosan berajzoltam magamat. Örültem annak is, hogy a virág felemelt fejjel megy előre, és más irányban nem is képes menni, mert olyan hatalmas befelé a vonzás, hogy nem is tudna eltévedni. Saját lába igazából nincs is, mert kizárólag az élet íratlan törvényei szerint történhet a nagy földi utazás... más út nincsen. És létezik egy hatalmas erő, egy mag, egy szem, aki képes mindenkit figyelni, mindenkiről gondoskodni ezen az úton, ahol sokszor egyedül és védtelennek érezve magunkat bandukolunk. Ezek az érzések nagyon erőteljesen és határozottan jöttek. Mintha válaszokat akart volna adni a sok kérdőjelemre.

Azután elővettem az éjszaka lefirkált szavakat, ami akkor még nem volt vers. A versen egy kicsit még dolgoznom kellett, amíg összhangba került velem. Úgy gondoltam, hogy most azokat az elemeket kell beszéltetni a versben, akik alig várják, hogy felfedezzük őket magunkban. Nagyon türelmetlenek, ők jönnének, jönnének, de mi meg olyan ráérősek vagyunk. A vers valahogy teljessé tette a rajzot abban a tekintetben, hogy mennyire fontos a saját magunk tisztelete, és hogy milyen hosszú az utunk ahhoz, hogy meg tudjuk ismerni a bennünk rejlő teljességet.

Milyen fontos, hogy képesek legyünk szerelmesek lenni a világba, az életbe, és képesek legyünk levetni a sallangokat. Úgy érzem, hogy nehéz évem lesz, igazi tanulóév.

Örülök, hogy máris benne vagy Te is, az elsők között. Éva”


Évának az üzenet egyszerű. El kell felejtse mindazt, amire nevelték, amire programozták, amit elvárnak nap, mint nap tőle, és a saját szívére kell figyelnie, és döntéseinek meghozatalakor hallgatnia.
Szeretném itt is megköszönni Évának ezt a csodálatos utazást, amit mandalája segítségével átélhettem, és remélem mindenkinek hasznos tapasztalatot fog ez nyújtani az Új Évre!

Még egy szójátékot engedjetek meg, mert véletlenek nincsenek:)

ÉVA becézve ÉVI – Új Évi mandala.

Kiss Gábor



Áldott, és Szeretetben Gazdag Új Évet kívánunk mindenkinek!
Acsai Ferenc, és Kiss Gábor

 

     
 

Hónap mandalája  főoldal >>>

 

 
     
 
 © 2004-2007 mandala.lap.hu - Web by Flornatura