A mandala elemzése:

A legtöbb beavatási gyakorlat sorozatban szerepelt az a gyakorlat, amiben egy fával, vagy egy virággal kellett azonosulni a tanítványnak. Ma a tudománynak köszönhetően szinte mindent tudunk a fáról, azt, hogy hogyan él, hogyan épül fel, és hogyan működik. De azt nem tudjuk, hogy milyen fának lenni. Én is gyakoroltam, s emlékszem egy hatalmas nyárfával kezdtem, és segítségével tapasztalhattam meg lelkemnek azt a különleges képességét, amivel ráhangolódhatok az élővilág élőlényeire, és világunk élettelen dolgaira, mint amilyenek a kövek is. Mikor hosszú kitartó gyakorlás után sikerült a fa létét megérinteni, csodálatos érzések keltek életre bennem, s egyben egy új tanulási módszerre is leltem ez által. Megtapasztalhattam, hogy minden élőlény az emberekéhez hasonló életet él. Ugyanúgy táplálékra van szükségük, ugyanúgy éreznek, észlelnek, és reagálnak a külvilág ingereire, ugyanúgy növekednek, és halnak meg, mint mi. Nagyon sokban hasonlítunk egy fára, de mégis teljesen más szemszögből látjuk a világot egy fa érzékszervein keresztül. Gondoljunk csak arra, hogy egy vak ember a hangok, és a tapintás által építi fel az őt körülvevő világot, s már ez mennyire más, mint az a világ, amit leginkább a látás segítségével építünk fel. Így van ez a fánál is. A fa helyhez van kötve, ezért teljesen más érzékelési módokat fejlesztett ki, mint a mozgásra képes élőlények. Mélyen a földbe van gyökerezve, s ez által hallja a Föld szívének dobbanását, az ágait, mint hatalmas antennákat az égbe tolja és érzi a Föld minden lélegzetvételét, és rezdülését. Tovább élnek és többet látnak az életből, mint mi, s ez által válnak olyan bölcsekké, mint a népmeséinkben, és mítoszainkban „életre kelt” fák.

Ezeknek a tapasztalataimnak köszönhetően érzem nagyon közel a lelkemhez ezt az impresszionista stílusú mandalát. 

Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás gyors és eleven megragadása, és a látvány természethű visszaadása.
A tájfestő impresszionisták kimentek a természetbe s ráhangolódtak a témájukra, s mikor már együtt lélegeztek vele, tudták csak megfesteni választott témájuk lényegét, lelkét. A benyomást festették meg, nem azt, amit az eszükkel láttak, s nem azt, amiről tudták, hogy ott kell lennie.

„A közép-európai impresszionizmus belső magva, titkos centruma a belső evidenciára való összpontosítás, a belső történelemre és a belső szenzációkra való fixálódás.” Dr. Kiss Endre

A zen buddhista megelégedett azzal, hogy felidézze magában egy apró kis virág létének rezdüléseit. Az impresszionisták (a legjobbak) pedig még tovább mentek, és meg is festették ezt a tapasztalatukat. A gyors és véletlen fényjátékokat, a legtünékenyebb elemeket, a legfinomabb, a legárnyaltabb, és a legvibrálóbb színeket csak belülről lehet követni, megragadni, és megérteni, csak önmagukból lehetett megfesteni
A pillanatnyi állapot csak gyorsan, foltszerűen rögzíthető, és a kép hatása nem a részletekben, hanem az egészben rejlik. Ezekben a képekben nem lehet a részletekben elmerülni, mert a részletek elmosódottak, néha teljesen élvezhetetlenek. Ahhoz, hogy élvezhessük a képet, hátrébb kell állnunk, el kell távolodnunk, és az egész képet kell néznünk, úgy ahogy a festő is nézte a valóságos, élő témáját az alkotás közben.

Claude Monet az impresszionizmus atyja a következőket mondta:
„…nincs egyéb érdemem, mint hogy közvetlenül a természetet festettem, s megpróbáltam visszaadni impresszióimat a legillékonyabb effektusokról.” 
“…ugyanolyan természetességgel festünk, ahogy a madár énekel.”
Claude Monet minden bizonnyal megtalálta a közös gyökerét és az egységét a létnek önmagában.
Monet csodálói így nyilatkoznak róla: “Azt mondhatjuk, hogy valósággal felfedezte a tengert, mert egyedül ő az, aki ennyire megérti és visszaadja változó arculatát, hatalmas ritmusát, mozgását, végtelen és szüntelenül megújuló tükörfényeit, illatát.”

Az impresszionizmus egy életmód, és egy életfilozófia is egyben.
„…az impresszionistának határtalan azonosuló- és empatikus képessége van, amelynek révén mindenki másban felismeri önmagát, mindenki másban felismeri a közvetlen szenzációkra való fixáltságot, ezt az azonosulási képességet képes ki is terjeszteni állatokra, természeti részletekre vagy akár tárgyakra is. Ebből a szempontból az impresszionista született (impresszionista) demokrata, aki semmilyen különbséget nem ismer el a létezők között.” Dr. Kiss Endre >>>  

 Ezt a mandalát egy középkorú 3 gyermekes édesanya festette a sokadik mandalája után. Önmaga keresése közben csodálatos érzékenységgel festette meg a virágzó fa lényegét, lelkét. Egy érdekes technikai megoldással, amit az ún. pointillisták  alkalmaztak, - az egyik legismertebb  Georges Seurat akinek a képeit itt megnézhetitek >>> -   mandalájában apró színes foltokból, és pontokból áll össze a látvány.
A laza ecsetkezelésével, pontok alkalmazásával, csodálatosan adja vissza egy virágzó fa lombkoronájának szépségét, véletlenszerűségét, levegősségét, mozgalmasságát, és egységét.
Színei életvidámak, élénkek, finomak, vibrálóak, a szellem teremtő nyugtalanságát tükrözik. A rózsaszínek, a kékek, és lilák harmóniája élővé varázsolja a virágzó fát.
A mandala felépítéséből, és kisugárzásából rögtön lehet látni, hogy ez a belső kreativitás eredménye, hogy ezt a képet az alkotó a tudattalanjából hozta fel. Erre enged következtetni, hogy hiányzik a mandala szokásos 3-as felosztása, itt csak egy pontszerű középpont található és az alkotása a kör szimbolizálta egységben valósul meg. A középpontból öt ág indul ki (igaz a felső ág rögtön kettéválik, de a hatos szám is jelentheti a teljességet). Az ötös szám a természet teljességét szimbolizálja. A virágzó fa az élet folytonosan megújuló képességét, az élet ciklikusságát szimbolizálja, és a virágok könnyed, pazar szépségével hirdeti az élet gyönyörűségét, gazdagságát, és csodáját.
Ez a mandala megint egy csodálatos példája annak, hogy minden művészi előképzettség nélkül is lehet értékes, szép mandalákat létrehozni.
Egy mondatban el lehet mondani ennek a mandalának a mondanivalóját: Figyeljetek ide, és lássátok milyen szép, és tökéletes vagyok! De ez nem a személyiségének szól, hanem a lelkének. Legbelül minden ember szép, és tökéletes, mint egy gyémánt. A legmélyebb igazság az azonosság eredetében van. A Gyémánt Út buddhizmus szerint minden emberben megtalálható a Gyémánt, amely a tudatlanságban egy fakó kődarabnak látszik, olyannak, mint egy frissen kibányászott durva gyémánt, de hosszas csiszolás után, amikor valaki feleszmél a saját világosságára, tökéletességére, rádöbben, hogy az igazi Gyémánt birtokosa.
Ez úton is köszönöm szépen ezt a lelket gyönyörködtető mandalát alkotójának!

Az elemzést készítette: Kiss Gábor

Hónap mandalája  főoldal >>>