A januári és a februári mandala után most egy gyökeresen más mandalát választottunk. Mindkét mandalában az erős kontrollt tapasztalhattuk meg. A januári mandalában inkább az ösztönös, a februári mandalában inkább a tudatos erőket tapasztalhatjuk meg, amelyekkel a tudatalatti hatalmas erejét a megfelelő keretek között tartva, a tudatalatti óriási hullámai, egy egészséges, kreatív, bölcs személyiségben megszelídítve érnek partot. 

A mostani mandalában nincsenek megszelídítve ezek az erők, sőt, még jobban fel vannak korbácsolva. Olyan érzés ez, mintha vad, éhes tigrisekkel játszanánk, vagy egy dühöngő tengeren egy szál csónakban feküdnénk csendesen. Hogyan maradhat ember életben, egy ilyen szélsőséges helyzetben? Erre csak a művésznő tudhatja a választ! 

Nézzük meg részletesen a mandalát.
 A mandala közepe sem a szokványos megnyugtató, hívogató, kiegyensúlyozott egység hatását kelti, hanem provokatív, és hatalmas energiákat lövell felénk. Legbelül a kereszténység egyik legerősebb szimbóluma kapott helyett, a háromszögben ISTEN szeme látható. Itt állunk a szem előtt és nem tudunk másra gondolni, hogy ez előtt a szem előtt mezítelenek vagyunk, ez előtt a szem előtt nincsenek titkaink, minden vágyunkat, és gyarlóságunkat jól ismeri. Ez előtt a szem előtt egyet tehetünk csak, meghajlunk, feladjuk önmagunkat. 

Azután ez a szigorú, zárt háromszög feloldódik egy körben és az, azt körülölelő virágban, megnyugszunk. Ez a nyugalom nem tart sokáig, mert bele kerülünk egy balsodrású energiakerékbe, s utána még egybe, amely ráadásul sötétebb és durvább is, mint a belső keréké. Ezek a negatív irányba forgó kerekek ontják az energiát felénk. Tudjuk, hogy világunk jobb sodrású, ezért leszünk itt nyugtalanok, mert itt minden a fejetetejére állt. ISTEN átható szeme és a felénk irányuló energiaorkán még a húsunkba is belemar, a kundabuffer pedig nem tudja tovább elrejteni elölünk a valódi igazságot. Itt szembesülhetünk vele! A megidézett energiaár látszólag, fokozatosan lecsillapodva, megszelídülve éri el tudatos énünk által még bebarangolható országának határát, ahol hatalmas óceán képében jelenik meg. Az enyhe kígyózó mozgású vonalak láttán nekem a Balaton jut az eszembe, ahol ülök a parton, és órák hosszat nézem a hullámzástól lágyan hullámzó növényeket az átlátszó vízben, mintha mindegyik valamitől megbolondulva, mindenáron a felszínre szeretne jutni. A mandalában is ezt tapasztalhatjuk meg, csak itt a színek egyértelműen a mély, és sekély, és sokszínű óceánokra emlékeztetnek. Az Óceánról, mint szimbólumról most csak annyit, hogy az élet bölcsője. Ebből nő ki a mandalában is a tudatos Én egyik része, a személyiség is, amely napsugaras lótusz szirmokban jelenik meg. Minden szirom az ember egy-egy arcát jeleníti meg. Itt 31 szirmot számolhatunk meg, ami hihetetlen sokoldalúságról, magas fokú alkalmazkodásról, rugalmasságról, és gazdag intellektusról tanúskodik. Aki szokott mandalát festeni az ismeri azt az érzést, amikor (pl.) a 24 szirom kifestésénél, már a felénél úgy elfárad az ember, hogy nincs kedve tovább folytatni. Nem csoda, hiszen az életben is így van, ha egyszerre, párhuzamosan több dologgal is foglalkozunk, az, nagyon fárasztó tud lenni. Ebben a mandalában 31 szirom van, s mindegyik gyöngyökkel feldíszítve, kérdem, honnan van ez a rengeteg energia, hogy ennyi mindent fenntartson? S ez az energia nem áll meg a mandala szélénél, hanem árvízszerűen, mindent elöntve tovább hömpölyög, nem állíthatja meg, és korlátozhatja már semmilyen földi erő (a papírról is lefut). Úgy tűnik, hogy a tudatos én határánál már lecsendesedett az energia (ahogy ezt feljebb írtam), de nem, mert láthatóan (az óceán felső része pezseg - a fehér pontok) és láthatatlanul (a szirmok számai 25-30-31, páros és páratlan felváltva, folytonosan vibrálva) is megjelenik a hömpölygő energiahullám. Hogy maradhat talpon az ember ebben az áradásban? A négy cölöp (ezek a mi általunk olyan jól ismert mandalák) amelyhez a mandala láthatatlan kötelekkel ki van kötve, amik nyugalmat, stabilitást, és láthatatlan keretet biztosítanak ahhoz, hogy a tudatos én ne veszítse el kontrollját a tudatalattija felett. 

Erről az állapotról, és az életmentő kötelekről írt Homérosz az Odüsszeia-ban: 
"Kedveseim, nem kell csakis egynek tudni a jósszót, 
vagy kettőnek, amit mondott nekem isteni Kirké: 
én bizony elmondom, hogy tudván vesszük el éltünk, 
vagy, kikerülve a vészt meg a romlást, megmeneküljünk. 
Isteni Szírének hangjától int legelőször 
óvakodásra az istennő, s viruló mezejüktől. 
Én egyedül halljam csak a dalt, de kemény kötelékkel 
kössetek engem a bárkához, moccanni se tudjak; 
árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék. 
És ha könyörgök hozzátok, ha parancsot adok, hogy 
oldjatok el - csak kössetek akkor még szorosabbra." 

De ezt szolgája a külső szirmok száma is 31db-> 3+1=4 ami, a négy dimenziós világunkat szimbolizálja.
 A mandala címe: Asztrál mandala, nem takarja a valóságot, a színek döntő része lila és a kék színek árnyalatai, amik spirituális színek. A gyűlölet, a szenvedés, az őrjöngés, az öröm, a szexuálisvágy fekete, piros, vörös színei és a rikító színárnyalatok teljesen hiányoznak belőle. A mandala a legtisztább spirituális energiát jeleníti meg számunkra. Itt és most minden veszély nélkül pillanthatunk be tudatalattink csodálatos, de nem veszélytelen világába. Összefoglalva, ez a gyönyörű mandala egy igazi, művészi hozzáállásról, gondolkodásról vall, amelyben a művész önmagát is kockáztatva, létének határmezsgyéjén, és azon túl is, soha nem lankadó kíváncsisággal keresi önmagát. 

A mandala elemzésének itt, még nincs vége, sok érdekes dolgot rejteget még, gyertek a fórumba és folytassuk közösen tovább.
Mandala fórum >>>

Április hónap mandalája >>>