Nem csak rajzolással, és festéssel, hanem különböző anyagok felhasználásával is, lehet mandalát létrehozni, s a különböző anyagok, és háromdimenziós formák segítségével talán még kifejezőbb eszköztárhoz juthatunk. Erre csodálatos példa, a fent látható, Bodor Judit iparművész mandalája.

Ami első felismerésként belém hatolt, az a kő és fény, az anyag és anyagtalan, a nehéz, a merev, a kemény, az álló, a megfogható és a könnyű, forma nélküli, száguldó, megfoghatatlan elemi különbözősége. Olyan erővel jön át a test és a lélek e kettősége, hogy bele borsózott a hátam. Minden más a képen értelmét vesztette ez időre, eltűnt, mintha ott se lett volna.
Mikor visszatértem az elemzéshez, a fénykör bal oldalán található négyszögletes zselészerű vörös, vérszínű, élőszerű anyag vette át az uralmat a képen, ez szimbolizálja az alkotó földi világban megtestesült Énjét, a személyiségét, és testét. Ennek az alakja lapos, négyszögletes, egy kicsit földhöz ragadt, konok, akaratos, de mintha felvenné az út felszínét, lágy, alkalmazkodó is egyben. A szögletes forma alapján kívülről keménynek, és szigorúnak tűnik, de a lágy anyag (és a vérszín) alapján, a belső, lágy, megértő, szerető, és csupa szív tulajdonságokról árulkodik.
A következőkben az Ént szimbolizáló zselés anyag haladási irányát kellett megtalálnom (csupa rejtély a mandala alkotója, a zselés anyag meghatározása sem volt olyan egyértelmű nekem). Eljátszottam mindkét iránnyal, és a balról-jobbra mellett döntöttem a beállítás (merre van az előre, a közel és távol, a perspektíva alapján), a szokásunk szerinti balról-jobbra olvasás, és haladás miatt. Egy enyhén felfelé emelkedő út húzódik keresztül a képen, ez a készítő életútját, sorsát szimbolizálja.
Az út a fénykörön keresztül vezet át, s ezzel új dimenziók nyílnak meg előttünk. A körön kívül és belül felosztás egyben azt is sugallja, hogy van az élet előtt és az élet után is valami, az út nem szakad meg, csak a mi szemünk nem láthatja azt, a fény hiányában. Az egész képet nézve az út a fényből, az éles képből, az ismertből, a megtapasztaltból a homályosba, a sötétségbe, az ismeretlenbe halad. A fénykör baloldalán található lepattogzott apró kőszilánkok fedte úttal, mintha azt akarná mondani a készítője, hogy, amit önmagából maga mögött hagyott, azon már nem lehet változtatni, megkövültek (előző életek, tapasztalatok, öröklött tulajdonságok?). A kép szerint még csak most kezdi az életét, éppen, hogy csak belépet a fénykörébe, az életébe. Nem volt fiatalsága? Vagy még hatalmas út vár rá? Ez számunkra titok marad. Mindenesetre útját lassú, egyenletes növekedés (az út kis szöge által), és számos küzdelem (göröngyös, és kátyús út) jellemzi. A harmónia, az optimizmus, a megfontoltság, az erő, és az eltökéltség jellemző arra az emberre, aki ilyen utat választ magának. 
Összefoglalva, a mandala egy gyönyörű vallomás, és inspiráló alkotás a művésznő teljes életútjáról, sorsáról, és önmagáról. 

A mandala elemzésének itt, még nincs vége, sok érdekes dolgot rejteget még, gyertek a fórumba és folytassuk közösen tovább.
Mandala fórum >>>

Május hónap mandalája >>>